Az DSR (Döntést Segítő Rendszer) alkalmazás célja, hogy a szervezetben rendelkezésre álló információkból modelleket képezzen és ezen modellek felépítésére, kitöltésére és elemzésére felületet biztosítson.
A DSR algoritmusát alkalmazva három fő feladatot kell végrehajtani.
A modell megalkotásakor azzal az előfeltevéssel élünk, hogy az látens módon létezik a munkatársak magatartásában, véleményalkotásában, tevékenységében, "pusztán" láthatóvá kell tenni.
Lehetőség szerint minden munkatársat megkérünk, hogy 5-10 állítással jellemezze az általa ideálisnak tartott szervezetet. E feladatteljesítés nem igényel elmélyült munkát. Nagy valószínűséggel azokat a legfontosabb tényezőket írja le, melyek egyébként is vezérlik tevékenységét. Úgyszintén nagy valószínűséggel ezek az állítások egyúttal értékállítások is. Hisz a feladat – ideális szervezet jellemzése – az ő értékrendjét hívja meg.
A kapott állítások halmazát szigorúan logikai összefüggések alapján rendezzük. Nem lehetünk tekintettel az érték-összefüggésekre, az említések számára stb. Az azonos logikai körbe tartozó állításokat tekintjük egy-egy csoportnak. E csoportokat meg kell nevezni – lehetőség szerint a csoportba sorolt valamely tényező "kiemelésével". Az így kapott csoportokat ismét logikai összefüggéseik alapján csoportokba rendezzük, és nevet adunk nekik.
A sikeresen elvégzett csoportosítások után nyitott fastruktúrába rendezve áll elő a szervezetet jellemző üres modell.
Az ideál modell létrehozásakor azzal az előfeltevéssel élünk, hogy nem csak az üres modell létezik látens módon a munkatársak körében, de annak minden egyes eleméről véleményük is van annak fontosságát illetően.
Megkérjük a munkatársak mindegyikét, hogy az üres modellben egy egyezményes számskála (1-100) mentén jelöljék azt, hogy az adott elem szerintük mennyire fontos az általuk ideálisnak tartott szervezet esetében.
Minden elemet önmagában kell megítélniük, nem egymáshoz hasonlítva. Akár minden elem kaphat ugyanolyan értéket. Nem kell nyilatkozniuk azokról a paraméterekről, melyeket vagy nem tud értelmezni valaki, vagy nincs véleménye róla.
A munkatársak összegzett véleménye minden paraméter esetében egyszerű átlagolással áll elő.
Az összegzett vélemények alapján a DSR algoritmusa szerint állítjuk elő az egyes paraméterek fontosságát jelző értéket. Az üres modell ellátva ezen fontosságot jelző értékekkel képezi az ideál modellt.
A megvalósulás megállapításánál arra a tapasztalati tényre alapozunk, hogy a munkatársak képesek kritikával illetni a szervezet szereplőit, eseményeit, folyamatait. E kritika során tett értékállításaik magától értetődően saját értékrendjüknek megfelelőek. Ugyanakkor ezen elkülönült értékrendek egyfajta összessége képezi a szervezet értékrendjét – amit állításunk szerint az ideál modell jelenít meg.
A megvalósulás megállapításához megkérjük a szervezet munkatársait, hogy az üres modell legalsó szintjén szereplő paraméterek mindegyikéről nyilatkozzanak a korábban említett egyezményes számskála alkalmazásával, hogy szerintük az adott paraméter által jelzett érték milyen mértékben érvényesül a szervezetben.
Természetesen ez esetben sem kell nyilatkozniuk azokról a paraméterekről, melyeket nem tudnak értelmezni, avagy nincs velük kapcsolatban véleményük.
Az összegzett vélemény ez esetben is a munkatársak véleményeinek egyszerű számtani átlaga.
A DSR algoritmusa szerint, lényegében az ideál modellben, az egyes paraméterek fontosságát jelző számérték és az érvényességét jelző számérték szorzata adja a megvalósulást.
A DSR modell vizsgálata alapvetően döntéselőkészítő segédanyag a menedzsment számára.
A modell eredményei részletes és érzékeny indikátorként értelmezhetőek a szervezet egészét illetően. A kapott eredmények oly módon vethetők össze a szervezet küldetésnyilatkozatában megfogalmazottakkal, hogy abból konkrét cselekvési terv szülessen. Az operatív beavatkozás eredményességét a modellel ellenőrizni lehet.
A modell eredményei egy adott időpillanatban – az adatfelvétel időpontjában – jellemzik a szervezetet. Azonban a DSR modellel viszonylag gyakran, akár néhány hónapos időközönként is lehet mérni. Így különösen alkalmas bizonyos jelentősnek vélt döntések, döntés-sorozatoknak a szervezetre gyakorolt hatásának mérésére.
Az időközönként végzett vizsgálatok változási trendek megállapítására is módot kínálnak.
Az alkalmazott algoritmus részletes elemzésekre, modellvizsgálatokra is lehetőséget kínál.
Mind az ideál modell, mind a megvalósulás esetében mód van a munkatársak bizonyos csoportjai véleményét összehasonlítani más csoportokéval. Pl. a vezetőségbe tartozók véleményei alapján adódó ideál modellt összevetni a többiek véleményei alapján adódóval. Ilymódon lehetőség nyílik a munkatársak közösségén belül a csoportdinamikai jellemzők egy részének egzakt megfogalmazására.
Hasznos információkat szolgáltathat az egyes paraméterekre kapott értékek értelmezésénél az, hogy a munkatársak véleményei milyen mértékben esnek egybe, avagy különböznek. A munkatársak közötti egyetértések, illetve egyet nem értések egzakt ismerete jelentősen befolyásolhatja a menedzsment döntéseinek eredményességét.